Válasz a hozzászólásra

Örökre, vagy pár éjszakára Ma olyan nagyon divatos lett a legkülönfélébb üzleti, reklám-marketingi fogásokról, technikákról beszélni, hogy furcsa lett volna, ha ez a társkeresési életünkbe, mint például csajozás, nÅ‘zés, fiúzás, pasizás - nemeknek megfelelÅ‘en - nem jelenik meg. Se szeri, se száma, amik említett témákban adnak kifogyhatatlan ötleteket a kíváncsiskodóknak. VevÅ‘ igény meg persze rengeteg van, hisz ki ne akarná minél hamarabb és biztosabban felcsípni a kiszemelt áldozatot. A kérdés csupán az, hogy biztosan elegendÅ‘ ez egy komoly kapcsolathoz? Ez attól függ mi a célunk, örökre szóló párkapcsolat, vagy pár éjszakás kaland. A mai világ átdeformálja értékrendünket, amit jelen esetben a társkeresés kapcsán akként értelmezem, hogy felszínessé, kifejezetten külcsín szempontúvá tett bennünket. Nem az a baj velünk kapcsolat kereséseink során, hogy a külsÅ‘t figyelembe vesszük, hanem az, hogy csak azt! Ne feledjük a másik is test-szellem-lélek felépítésű. Hogy lehetne együtt élni csak egy szép testtel, miközben nem rezonálnak belsÅ‘ értékeink. Egyszerűen olyan illogikus, mégis mintegy teljesen elfeledkezünk a másik kettÅ‘ ugyanolyan, ha nem fontosabb tulajdonságainkról. A szépséget meg lehet szokni, /mondhatnám kis túlzással unalmassá válhat/. Különben miért válnánk, ha továbbra is meglenne az-az imádat a kezdeti szépséghez, - legyen pasi, vagy nÅ‘ – akkor nem válnánk, a szépség továbbra is fönntartaná vonzó erejét. De ez elveszett helyette nincs más pl. szeretet, ami az igazán kapcsolat tartósító erÅ‘. Nem különben fontosak megértés, figyelmesség, kedvesség, alkalmazkodás …stb. szintén elmaradnak. Nyílván való, hisz ki akar pl. alkalmazkodni egy olyan társhoz, aki már nem vonzza. Ok nélkül együtt élni meg minek? Szépség varázsa elmúlt, szeretet nem is volt. Sokan keverjük össze a kezdeti szenvedéllyel együtt járó szerelmet a szeretettel. Eljutottunk a váláshoz, vagy egy harmadik kereséséhez. A belsÅ‘ értékeink örökké „jól jönnek”, örökké jó érzés nonstop megtapasztalni, érezni mindkét félnek és biztonságba érezni magukat, kapcsolatuk végtelenségében. Érdekes az életünk sok fontos, de kevésbé értékes területén törekszünk a biztonságra, pl. gépkocsink biztosítva legyen, munkahelyünk örök legyen ..stb. Pedig szerintem és a statisztikai felmérések szerint is egy társ elvesztése, - még ha nem is halál ok miatt -, a stressz faktor legelején foglal helyet, vagyis a legsúlyosabb lelki megterhelésként, megrázkódtatásként éljük át. Ezzel szembe a gépkocsi elvesztése lopás által, vagy munkahely elvesztése persze nem kellemes, de közel sem olyan gond, mint a párunk elvesztése. A megoldása is sokkal egyszerűbb.